Utazásom az Istennői Élet felé

Hol kezdődött az én utazásom az Istennői Élet felé?

Nem tudom pontosan megmondani az idejét. Talán gyermekkoromban, amikor rabul ejtett az inga és a jóskártyák világa, vagy a természettel összhangban élő varázslóasszonyokról szóló történetek. Talán akkor, amikor a spiritualitást elkezdtem tudatosan behívni az életembe. De mégis úgy érzem, igazán akkor kezdődött, amikor a kapcsolódást már nem MAGamon kívül, hanem önMAGamban kerestem.

Gyermekkorom óta az Istennőkhöz vezető utat kutattam: ásványokban, ingákban, könyvekben, kártyákban. Kamaszként filozófiai tanfolyamokon kerestem a válaszokat, szembenézve a katolikus neveltetésem által támasztott kérdésekkel. Felnőttként a Természetben, az állataim társaságában, a gyógynövényeim gondozásában találtam meg a nyugalmat. És talán a legmélyebb pillanatokban, amikor a Szeretett Férfi mellkasán pihentem meg.
Úgy hiszem, nőként mindannyian ezt az utat járjuk. Keressük azt a térképet, amely megmutatja, hogyan válhatunk felszabadult, örömteli, önazonos, álmokat életre szövő istennőkké. Azokká a nőkké, akik képesek a saját lábukon megállni a világban – nem félénken, alárendelten, áldozatként vagy elnyomva, hanem valami elképesztően ragyogó aurával körülvéve.
Egy olyan belső erővel és szépséggel, amely vonzza az embereket, ahol mindenkinek jó megérkezni. Ez az a hely, ahol átélhetjük a fenséges kegyelem pillanatait, ahol az álmok valóra válnak, és ahol a nő Nővé transzformálódik.

Az Istennőkkel való kapcsolódásom

Kapcsolatom az Istennőkkel mélyen személyes és különleges. Minden lélegzetvételemmel érzem az Ős Anyák jelenlétét. Minél mélyebben érzem a hívásukat, annál közelebb kerülök önMAGamhoz. Talán nevezhetném ezt egy intenzív és bensőséges kapcsolódásnak, amely bennem kel életre, az én Istennői Énemmel karöltve.
Ezek a mindent érző, látó, befogadó lélegzetvételek mennyei csodákkal ajándékoznak meg. Tudom, hogy az Istennők hangja hatja át mindennapjaimat – éreztem ezt a fájdalmaimban, a legsötétebb óráimban, a félelmeimben és a titkos, halk segélykiáltásaimban.

Az élet mélységei és az Istennők ereje

Ahogyan Anaïs Nin írónő megfogalmazta:
„Biztosan sellő vagyok, mert nem félek a mélységektől, és nagyon félek a sekélyes élettől.”

Annak ellenére, hogy nem volt „rossz” életem, én is megtapasztaltam a holnapért való küzdést, az anyagi és érzelmi biztonság hiányát, a magamra hagyottságot, a gyászt és a veszteséget. Megéltem a hirtelen döntések következményeit, a tüzet, a mélybe taszítottságot, érzelmi zsarolást.
Mégis, ezek a kihívások arra késztettek, hogy mélyebben beleássam magam az Istennői Út keresésébe. Megtanítottak arra, hogy a fájdalom átalakítható erővé, a veszteség pedig a legmélyebb belső bölcsesség forrásává válhat.

Egy meghívás Neked​
Ez az utazás nemcsak az enyém – mindannyiunké. Mert az Istennői Út nem egyetlen nő kiváltsága, hanem mindannyiunkban ott rejlik. Ez az az út, amely visszavezet önMAGunkhoz, és megmutatja, hogyan élhetjük meg a bennünk rejlő teremtő erőt.

---