Miért érzed néha, hogy elvesztél, miközben épp álmaidat próbálod megvalósítani?

A magunkkal hozott minták, traumák és transzgenerációs sebek olyan mélyen hatnak ránk, hogy sokszor észre sem vesszük, milyen erővel alakítják az életünket. Olyan, mintha a lelken lenne egy lyuk – egy üres, betölthetetlen hiány, ami szinte megakadályozza, hogy igazán kiteljesedj.
Elkezded azt, amiért lelkesedsz, amiért érdemes reggel felkelni. Végre ott állsz egy lehetőség előtt, ami közelebb visz ahhoz, hogy az legyél, aki igazán vagy, lehámozva magadról minden álarcot, minden régi sérelmet. És mégis... egy pillanat alatt érezheted, hogy valami visszaránt. Egy hirtelen gondolat, egy érzés – és máris úgy tűnik, minden elveszett.
Ez az a pillanat, ahol a fókusz és az önismeret válik kulcsfontosságúvá. Amikor felismered, hogy az a gondolat, ami most visszarántott, nem abból az Énből származik, aki valójában vagy. Az a gondolat abból az énből ered, aki a múlt sebeit hordozza.
De van út. Van lehetőség arra, hogy újra önmagadhoz kapcsolódj, és a régi minták helyett a belső erődből építkezz.

Nagyon sok éve kutatom a blokkoló hiedelmek okait, ahogyan azt is, milyen módszereket használhatunk annak érdekében, hogy ezeket a negatív hiedelmeket megmódosítsuk, felülírjuk. Nagyszerű technikákkal kerültem kapcsolatba, varázslatos képzéseken vettem részt ebben a témában. Tanultam Hipnoterápiát, NLP-t, a Megerősítések és az Elme csodálatos erejéről. Alkalmazom a Ho'oponopono módszerét, és bátran mondhatom, hogy mindegyik módszer hatékonyan működik. 

DE! 
Van valami, amiről érdemes beszélni. 
Az pedig az, hogy nem elég felismerni azt, ami a blokkot okozza, hanem azt is szükséges kideríteni, hogy mi tart ott, abban a sérült állapotban. Mi az, ami a legszuperebb időszak alatt is képes aktiválni bennünk azt az érzést, amitől azonnal padlásról a pincébe zuhanunk. MI az a félelem, ami megtart minket az "áldozat-szerepében"? Ami tudat alatt nem enged kiteljesedni. 

Ez a kérdés kulcsfontosságú, ha valódi változást szeretnénk elérni az életünkben. A felismerés önmagában fantasztikus első lépés, de az igazi áttörés akkor következik be, amikor megértjük, miért kapaszkodunk a múlt sebeibe. Mert, bármilyen furcsán hangzik is, a félelem, a blokk, az "áldozat-szerep" valahogy biztonságot nyújt számunkra.

Miért?
Mert ismerős.
Mert ezen a területen már tudjuk, hogyan működik a világ. A sérült énünk észrevétlenül hozzászokott a hiányhoz, a korlátozó mintákhoz, a kudarchoz – és paradox módon ezek a régi minták komfortossá válhatnak. Hiába fájdalmas, mégis ott érezzük magunkat "otthon".
Ezért van az, hogy amikor az álmaink felé tartunk, gyakran előjön egy belső konfliktus: az a részünk, amelyik változni akar, harcba kezd azzal, amelyik ragaszkodik a régi, megszokott világához.

Hogyan lépjünk ki ebből a helyzetből?

1. Tudd, hogy nem vagy egyedül. Ezek a minták, félelmek, blokkok mindannyiunk életében jelen vannak. Ha megosztod a tapasztalataidat, rájössz, hogy sokan küzdenek hasonló érzésekkel.
2. Fogadd el a sérült részedet. Ne próbáld erőszakkal elnyomni vagy megváltoztatni. Ehelyett kezdd el megérteni, honnan ered, és mit üzen számodra.
3. Kapcsolódj új mintákhoz. Vezetett gyakorlatok, meditációk, írásos önfeltárás vagy támogató közösségek segítségével elkezdhetsz egy új, pozitív mintát kialakítani.

Egyik kedvenc módszerem ehhez az úgynevezett "támogató belső narratíva" megteremtése. Ez azt jelenti, hogy újraírjuk a saját történetünket: nem áldozatként, hanem erővel, hittel és lehetőségekkel teli emberként tekintünk magunkra.
​
Kérdések, amikkel elindulhatsz:
​

• Mikor éreztem utoljára, hogy boldog vagyok, és mit tettem érte?
• Ha most nem a félelmeim irányítanának, milyen döntést hoznék?
• Mit tehetek ma azért, hogy egy apró lépéssel közelebb kerüljek az álmaimhoz?

Az életünk folyamatos fejlődés és tanulás. Nem az a fontos, hogy soha ne érezzük magunkat elveszettnek, hanem hogy felismerjük, van kiút, és megadjuk magunknak az esélyt, hogy repülni tanuljunk.
​

---