Kérlek, állj meg egy pillanatra és nézz szét a világban! Nézz szét önmagad világában, a lelkedben, és vizsgáld meg alaposan milyen folyamat áramlik át rajtad és a világon! Mit tapasztalsz? Mit érzel? Bizonytalanságot? A hit elvesztését? Másoktól való elkülönülést? Valódi önmagad elvesztését? A Forrástól való eltávolodást? Kétségbeesetten kutatsz válaszok és megoldások után? Reménytelenül kutatod önmagad lényének, a benned élő Istennőnek a fényét? Vágyakozol arra, hogy kilépj az árnyékvilágodból és újjászüless ebben a földi létben, de már másképp, magasabb szellemi szinten élve, álmokat megteremtve, női létedet újraformálva, felszabadulva a kishitűség, megalázottság, alárendeltség érzéséből, hátrahagyva az alacsony önértékelést, azt az Én-t , akivel eddig azonosítottad magad? Átlépve abba a személyiségbe, aki valójában vagy. Kétségek akkor ébrednek bennünk, ha nem tapasztaljuk az egységet, az egységben való jelenlétet az életünkben. Hogyan is lehet definiálni a nők kétségeit? - Bizonytalannak lenni valamiben, bizonytalannak lenni a létben, önmagamban, képességeimben; - A meggyőződés tökéletes hiánya abban, hogy megérdemlem a legjobbat az életemben; - Ingadozom önmagam „megítélésében” és az álmaim valóra válthatóságának megkérdőjelezem a lehetőségét; - Kételkedem abban, hogy képes vagyok megteremteni azt, amire igazán vágyom. A kétségek alacsony energiaszinten tartanak, és különböző testi tüneteket idézhetnek elő. Pl. a gerincoszlop problémái megmutathatják azt, hogy nem vagyunk rugalmasak a változásban, nincs bennünk megfelelő önértékelés, önbecsülés, nem tudjuk magunkat megtartani az életünkben, de ugyanakkor azt sem engedjük meg, hogy Isten megtartson a tenyerén. Amikor kétségek gyötörnek, nem vagyunk képesek tisztán látni, tisztán érzékelni azt, ami körülöttünk történik, mert zavarosság vált az energiánk, elhomályosodott a látásunk, és képtelenek vagyunk megtalálni az utat vissza önmagunkhoz. Elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, olyanokká válunk, mint a leányként elrabolt Perszephone. Azt érezzük, hogy külső körülmények megfosztottak minket attól, akik valójában vagyunk, és marionett bábuként kénye-kedve szerint mozgat minket a világ. És, vajon rendjén van ez így? A nő, nem teremtésre született? Nem arra lettünk teremtve, hogy kibontsuk szárnyainkat, és ezek alatt az óvó, védelmező, menedéket nyújtó szárnyak alatt elférjen az egész világ, miközben mi ugyanazok a fénylő, ragyogó Istennők maradunk, akiként megszülettünk? Amikor rátalálunk az Egységre, egyfajta ébredést tapasztalunk. Azt érezzük, hogy megnyugszunk, és kezdenek feléledni a készségeink, képességeink, és elkezd felragyogni előttünk az Út, amely elvezet valódi lényünkhöz. Felismerésekkel és meglátásokkal gazdagodunk, és egyre inkább ráébredünk életünk értelmére, és tisztán érzékeljük a válaszokat és megoldásokat. Egységben lenni azt jelenti, hogy visszataláltunk a belső fényhez. Összekapcsolódtunk a Forrással, Istennel, (nevezd, ahogyan a te hitednek a legmegfelelőbb) minden létezővel, hiszen tudatára ébredtünk az EGY ENERGIÁNAK, az Egységnek. Egyé válunk a bennünk lüktető fénnyel, minden létezővel, és átadjuk magunkat a Felsőbb vezetésnek, a Teremtőnek. Együtt lélegzünk tovább. Együtt teremtünk. Együtt élünk. Felszabadultan. A magaslatokba emelkedve. Szabadon Szárnyalás online mini kurzus
0 Comments
Leave a Reply. |