Kétségből az Egységbe “Megtartani magam” - szellemi-lelki fejlődésünk a gerinc vonatkozásában - 2. rész

Amikor a gyökércsakra fizikai „tüneteit” vizsgáljuk, látható, hogy háttér-okokként a szorongás és a külső negatív nyomás jelenik meg.

A stresszről nagyon sokat hallunk, én magam szeretem a konzultációkat agy-szív koherencia méréssel kezdeni, hiszen ez megmutatja az aktuális állapotot, s mivel a koherensen működő szív-agy kapcsolat csodálatos stressz-mentesítő, gyakran végzünk erre irányuló gyakorlatokat.

Szorongás, vagy stressz esetén a mellékvese feladata stabilizálni a testet. A mellékvesekéreg megnövekedett adrenalint választ ki, amely több vért és energiát juttat az izmokba, a szívbe, tüdőbe, agyba. Amikor stresszesebbek vagyunk gyakran érezhetjük azt, hogy „állandó mozgásban kell lennünk, hogy életben maradhassunk” Ha sokáig tartjuk fenn ezt az állapotot az első energiaközpont egyensúlytalanságának köszönhetően, izomgyengeséget, kimerültséget, emésztési problémákat tapasztalhatunk.
​
Amikor a vese „ lemerül” „elfárad”, működésében hiba áll be, visszatartja a negatív érzelmeket, régi érzelmi mintákat, ahelyett, hogy engedné távozni. Ha állandóan azt vizsgáljuk mi az, ami hozzánk tartozik, vagy mit veszíthetünk el, ha ragaszkodunk a sérelmeinkhez, nem engedjük el őket, könnyen kővé változtathatjuk őket. Az elengedés pedig azért lehet sokak számára nehéz, mert egy újabb tudatalatti félelmet képes aktiválni, ez pedig az, hogyha elengedünk, a veszteség csapdájába esünk. A veszteségtől való félelem pedig a vesében raktározódik, ez az oka annak, hogy az a személy, akinek a gyökércsakrája nem működik megfelelően nem mer új alapokról kezdeni, nem mer új alapokat lerakni.

A gerinc életünk tartópillére. Tartást és dinamikát biztosít. Ő a poláris világtengely, amely összeköti a földet és mennyet bennünk, energia központjainkon keresztül. Önmagunkkal való őszinteség mércéje, hiszen fő feladata tartást biztosítani, így megmutatja, mi magunkat miként tudjuk valódi, eredendő személyiségünkben, vágyainknak, céljainknak megfelelően megtartani. Tehát, a gerinc tulajdonképpen egyfajta önazonosságra hívja fel a figyelmünket.

Az emberré válás helye, ezen keresztül zajlik a lelki-szellemi ébredés folyamata, ahogyan Weöres Sándor írja:
„Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra.”

A gerincen áthaladó energiákon keresztül vagyunk képesek új életet kezdeni, új alapokat adni, lentről felfelé összekapcsolódni az Egységben.

A gerinc megbetegedését előidézhetik:
túlzott terhek vállalása,
tehetetlenség érzése,
kielégítetlen érzelmi szükségletek,
ÖNMAGUNK AKADÁLYOZÁSA

A gerincben pedig megtalálható a gerincvelő, ami tulajdonképpen a test információs (vagy kommunikációs) csatornája, a lent és a fent között. Ha most egy kicsit játszunk a szavakkal, és azt mondom, a gerincvelő közvetíti az élet velejét, mit gondolsz? Vajon nem a gerincünk mentén haladnak át a Föld Anyától a Nap Atyáig az energiáink? Vajon nem ez kapcsol össze minket a lenttel és a fönttel? Nem az ezen keresztül haladó információ tesz minket az egyedfejlődés csúcsán álló teremtménnyé? Nem ez határozza meg az emberiségünket?

Ha a gerincoszlop tartópillére az életünknek, és a gyökércsakra alap-mintázata 7 éves korunkra fejlődik ki, vajon a gyermekkorunkban megélt tapasztalásoknak lehet valami köze a gerincferdüléshez vagy a lúdtalphoz?

A gerinc egyik sajátossága, (energetikai szempontokat figyelembe véve) hogy minden gondolat, érzelem, ami keresztül áramlik rajta nyomot hagy a vonalán. Minden itt raktározódott lenyomat fizikai tünetként megjelenve az egész energiarendszerre hatással van. Pl. ahol „zárlat” keletkezik, ott jelenik meg a fájdalom.

Képzeld csak el mi történik pl. egy bántalmazó családi közegben nevelkedő kisgyermek gerincében. Milyen családi minták épülnek be a gerincbe és az első energiaközpontba? Milyen generációs örökséget hordoz a „hátán”?

És itt most szeretnék egy kis kitérőt tenni...

Gondoltad volna, hogy a hátfájás „Nehéz az élet” energiáját hordozza magában? Itt raktározódik el a túlzott felelősségvállalás; a támogatás hiánya; félelmek; bűntudat; aggodalom; érzelmi frusztráció, de ami talán még ezeknél is fontosabb és szükségszerű megemlíteni, azok a blokkok, amelyek gyermekkorból; kollektív tudat energiáiból; negatív irányú szándékok nyilaiból; (eltávozott lelkek energiából) származnak.
A hát izmait érintik azok a karmikus szálak, amelyek több generációs „örökséget” is tartalmazhatnak.
A felnőttkorban megjelenő hát fájások esetén érdemes a gyermekkorban elkezdeni keresni a háttér-okot. És akkor térjünk vissza a gerincferdülés és a lúdtalp lelki tényezőihez. ( gerincferdülés és a lúdtalp okozhat hátfájást!)

Ha úgy gondolunk a gerincre, mint életünk tartópillérére, és szem előtt tartjuk, hogy tartást ad a személyiségünkhöz, álmaink eléréshez, a szellemi fejlődéshez, nyilvánvaló, hogy a gerincferdülés nemcsak hogy nem támogatja az energia áramlását, de komoly, régi hiedelmeket, mára már elavult gondolati sémák megtartását segíti elő, amelyek a jelen történelmünkben nem jelentenek pozitív haladást.

A lúdtalp háttere szintén gyermekkorban keresendő. A gyökerek eresztésével válik kapcsolatossá. Amit hallunk, amit látunk, amit tapasztalunk, amit a szüleink, családtagjaink elfogadtatnak velünk, mint hiedelemrendszert, meghatározzák felnőtté válásunkat, és további életünket. Mint hiedelmek, amelyek az első energiaközpontban raktározódtak nehezen oldhatóak fel. Kellő tudatosság és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy ne legyenek kórós, illetve káros befolyással az életünkre. A lúdtalp felhívja a figyelmünket arra is, hogy mindaz, amit magunkkal hoztunk nem tud tartást adni számunkra, és erős vágyat ébreszt a biztonság elérése iránt. A lúdtalppal kapcsolatos feladatunk az, hogy megtanuljunk együtt áramlani az élettel, nyitottá válni újfajta megközelítésekre, és feloldani a földhöz kötött életmódot. Engedni, hogy megérintsen isten lehelete- „Legyen meg a Te akaratod.”- és ennek a megadásnak (nem beletörődés!!!!) figyelembe vételével valódi gyökereket teremteni.

Amikor a földi és szellemi igényünk konfliktusba ütközik, a fölöttes én és az ösztön harcai felerősödnek megjelenhet a Lumbágó, ami azt sugallja, hogy csak fájdalommal tudjuk összeszedni magunkat, és ezzel együtt a fájdalommal éljük a mindennapjainkat. Ez azonban az Áldozat-szerep egyik megnyilvánulása, amely a kisebbrendűség érzést túlterheltséggel kompenzálja, amelynek következtében létrejön a lumbális rész fájdalma. Ilyenkor „behúzzuk a farkunkat” és valaki vagy valami mást próbálunk hibáztatni nyomorúságosnak vélt életünk miatt.
Ebben az esetben legfontosabb feladatunk felnőni a feladathoz, megfelelni a kihívásoknak. Visszanyerni önbizalmunkat, megteremteni saját biztonságunkat, engedni a belső hang hívásának.

Ha visszaidézzük a magzati lét „nyugalmát” egyszerűségét, Egységben létét, ez az, amelyet tudat alatt el szeretnénk érni. A gerincen keresztül emberré válni, megélni az emberséget, visszatalálni – elfogadni-továbbadni ŐS-Anyáink energiáját, örökségét, melyet a felemelkedésről tanítottak meséiken keresztül. Nem leválasztódni kell az Egységről, a jelen-lét tudatosságáról, hanem összekapcsolódni azokkal a gyökér-erőkkel, amelyekkel táplálni tudjuk a világot. Hiszen a szolgálat is a gerincen keresztül nyilvánul meg.